Printfriendly

2016. április 29., péntek

Édes palacsinta alaptészta



Sokáig nem tudtam palacsintát sütni, mert hol szétszakadt, hol leragadt, ha mérés nélkül, csak úgy kutyultam be a tésztát. Anyukám pedig szemre, érzéssel állította össze. Egyszer eljött és megkértem, hogy keverjen be egy adagot, én pedig lemértem, hogy miből mennyit használ. Azóta is ezt a receptet használom. 
Hogy miért írom le mindezt? Mert lehet, hogy van más is, aki még csak próbálkozik és keresi a számára megfelelő palacsinta receptet. Neki ajánlom kipróbálásra ezt a változatot.
Hozzávalók kb. 10 nagyobb palacsintához:
*3 nagyobb tojás
*1 tasak vaníliás cukor
*4 csapott ek cukor
*0,5 kk só
*12 jó púpos ek liszt
*4,8 dl tej
*0,5 dl olaj

A tojásokat egy tálba ütjük, majd simára keverjük a cukrokkal és a sóval. Hozzáadjuk a lisztet, majd a tejet fokozatosan adagolva csomómentes masszává keverjük. Végül beleöntjük az olajat, amivel szintén elkeverjük.
Egy palacsintasütő serpenyőt felforrósítunk, majd a palacsintákat egyenként kisütjük benne.

Pár észrevétel, tapasztalat, ami megkönnyítette a készítését:
*A keverést nem kanállal és nem fakanállal végzem, hanem egy olyan gömbös fejű kézi habverővel. Nem tudom, hogy van-e hivatalos elnevezése, de nekem ez vált be a legjobban, a rántást és a habarást is ezzel keverem csomómentesre.

*A liszt után arra kell figyelni, hogy a tejet csak kis adagokban, közben folyamatosan kevergetve adjuk hozzá, különben csomóssá válhat a tészta.

*Ha mégis csomós lett, akkor sem kétségbe esni, hisz egy szűrőn átengedve a masszát sima tésztát kapunk.

*Azt tapasztaltam, hogy ez a recept akkor működik tökéletesen, ha a liszt is olyan igazán jó púpos kanállal van adagolva. Lemérni még nem mértem le.

*Mindig tejet használok, hisz az biztos, hogy van itthon, ellentétben a szódavízzel.

*Sokan kérdezték, hogy a cukortól nem ragad-e le. A válaszom nem. Ez a tészta egyszer ragadt le, amióta készítem, amikor véletlenül kifelejtettem belőle az olajat.

*Bár piros pontos közepű serpenyőt használok, minden egyes palacsinta előtt egy szilikon ecsettel vékonyan kikenem a serpenyőt. Így tuti nem ragad le és valahogyan így jobban szeretjük.

*Úgy ellenőrzöm, hogy megsült-e az alsó oldal, hogy ha már látom, hogy a széle egy picit kezd barnulni, akkor egy szilikon lapáttal alá nézek és ezzel is fordítom meg. A sütést közepestől egy kicsit mérsékeltebb lángon végzem, ugyanis hamar sül.

*Van egy egész kicsi merőkanalam és azzal két merítésnyit teszek a serpenyőbe és körkörös mozdulattal hagyom, hogy a tészta végigfolyjon a serpenyőben.

*Ha sós palacsintát szeretnék, akkor csak kihagyom belőle a cukrokat és fél helyett 1 csapott kávéskanál sót rakok bele.

*Nekem ebből az adagból kb. 10 db nagyobb, vékonyabb palacsinta lesz.

*Előfordulhat, hogy sütéskor a palacsinta széle picit jobban kiszárad és ropogósabb lesz. Akit ez esetleg zavar, alufóliával lefedve a palacsintákat „megpuhíthatja” a szélét is. Nálunk a ropogósság nem okoz problémát.

A Facebookon is megtaláltok.

2 megjegyzés:

  1. Sokáig hasonló okok miatt en sem tudtam jo palacsintat sutni. Egyszer aztan kaptam egy receptet azota csak igy sutom: 1 tojas, 15 dkg liszt, 3 dl tej, 1 dl viz (lehet sima is), 3 ek. olaj, csipet so, cukor izles szerint (mi kb. 1evokanallal teszunk bele, de lehet vanilias cukorral is edesiteni egy reszet). Tutira nem ragad le, akkor fordithato, amikor a tepsi "elengedte" szo szerint a megsult tesztat.
    Ha gondolod, probald ki ezt is. Ebből is kb. 10 db lesz.
    Szep napot!

    VálaszTörlés