Fahéjas kalász

Már több alkalommal készítettem kalász alakú péksütit, de fahéjas ízesítéssel még most először. Nagyon finom, puha kalács, kiváló reggeli egy pohár tej kíséretében.

Hozzávalók 6 kalászhoz:

Tésztához:

• 55 dkg liszt
• 0,5 kk só
• 2,5 dkg élesztő
• 2,5 dl tej
• 3 ek cukor
• 1 tasak vaníliás cukor
• 1 ek méz
• 5 dkg margarin
• 1 egész tojás

Töltelékhez:

• 5 ek cukor
• 1 tk fahéj

Tetejére:

• 1 nagyobb tojás sárgája

Az élesztőt felfuttatjuk a langyos tejben 1 ek cukorral.

A lisztet egy tálba öntjük, hozzáadjuk a felfutott élesztőt, a maradék cukrot, a sót, a szobahőmérsékletű margarint, a tojást, a mézet, a vaníliát és alaposan kidagasztjuk.

Meleg helyen, kb. 1 óra alatt a duplájára kelesztjük.

A töltelékhez a cukrot elkeverjük a fahéjjal.

A megkelt tésztát lisztezett felületre borítjuk.

Vékonyra, kb. 4 mm vastagra és téglalap alakúra elnyújtjuk.

3 egyenlő széles csíkra vágjuk.

A csíkokat megkenjük olajjal.

A fahéjas töltelékkel megszórjuk a tésztákat, a szélénél hagyjunk kis szabad helyet.

Majd a hosszabbik oldalánál kezdve feltekerjük, mint a bejglit.

A szélét óvatosan a tészta oldalához csípjük, majd ezt a részt alulra fordítjuk.

Ha túl hosszúak a rudak, netán nem férnek bele a tepsibe, akkor középen elvágva és a végeit betűrve kettévehetjük. (Én így tettem, mert a legnagyobb tepsibe sem fért bele a rúd.)

Sütőpapírral bélelt tepsibe rakjuk a kalászokat.

Egy tiszta, éles és belisztezett ollóval 45 fokos szögben 2 cm-ként bevágjuk a tésztát kb. 2/3 részig, de ne vágjuk át teljesen az aljáig.

Az egyik kalászkát fordítsuk jobbra, a másikat balra és így tovább.

Lekenjük őket tojás sárgájával.

Előmelegítjük a sütőt, addig is kelnek kicsit még a kalászok.

180 fokon hőlégkeveréssel 15 perc alatt szép barnára sütjük őket.

Svájci gyökérkenyér

Eddig minden általam kigondolt kelt finomságot kipróbáltam, elkészítettem, sőt, leptem már meg a családom kiflivel, zsemlével, bagettel, zsúrrúddal, de valahogy a kenyérsütésbe még nem mertem belevágni. Eddig. Azt hiszem az egyik legegyszerűbb változatot szemeltem ki, ami ez a svájci gyökérkenyér. Nagy izgalommal és lelkesedéssel láttam neki, majd alig bírtam kivárni, hogy leteljen az a végtelennek tűnő kelesztési idő. Majd kissé remegő kézzel megformáztam. Aztán a sütés alatt percenként figyeltem a sütő üvegajtaján keresztül a benti eseményeket. Kicsit csalódottan vettem tudomásul, hogy a csavarások mentén repedések keletkeztek, de tudtam, hogy azt a ropogós részt szereti a Párom a legjobban. Mire kisült, már nem is bántam. Alig győztem kivárni, hogy hűljön annyit, hogy meg tudjam szelni. Fantasztikusan ropogós héj alatt nagyon puha bélzet lapult. Csak úgy csupaszon kóstolgatta az egész család, mind az apraja, mind a nagyja. Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen sikerélménnyel gazdagodva estem túl az első kenyérkén. Azt hiszem nem várat sokáig magára a következő sütés.

Hozzávalók 2 kenyérhez:

• 50 dkg kenyérliszt (BL80)
• 2 púpos kk só
• 4 dl víz
• 2 dkg friss élesztő
• 1 tk cukor
• 3 ek olaj

Egy nagy tálba öntjük a lisztet, a sót. A meleg, de nem forró vízbe morzsoljuk az élesztőt, rászórjuk a cukrot, elkavarjuk, és a liszthez adjuk az olajjal együtt.

Egy fakanál segítségével átkavarjuk, nem szükséges dagasztani, csak épp addig kavarni, míg a liszt átnedvesedik.

Letakarva a konyhapulton hagyjuk 10-12 órát pihenni.

Egy elég lágy masszát kapunk.

Erősen lisztezett felületre borítjuk. Két, közel egyforma részre osztjuk.

Egyenként ujjnyi vastagra és téglalap alakúra nyomkodjuk lisztes kézzel.

A hosszabbik oldaláról kezdve feltekerjük.

Mindkét vége felől ellentétes irányba megcsavarjuk, ettől kapja majd a jellegzetes formáját.

Sütőpapírral bélelt nagyobb tepsibe fektetjük.

Kb. 20 percet hagyjuk még kelni, míg a sütő bemelegszik.

A sütőbe célszerű egy vízzel teli edényt helyezni, így lesz a kenyérnek ropogós héja.

A kenyérkéket lespricceljük vízzel.

A bemelegedett sütőben 200 fokon 45 perc alatt hőlégkeveréssel megsütjük.

Rácson hagyjuk kihűlni.

Bolognaival töltött palacsinta rántva

Ma van húshagyókedd, a farsangi szezon utolsó napja. A név a böjt kezdetére utal, ezen a napon lehet utoljára húst fogyasztani, és bőséges étkezést folytatni. Ezért a régiek húshagyókedden a megmaradt tojásokból, vajból, zsírból palacsintát készítettek, ezért kapta ez a nap a Palacsinta Nap elnevezést is.
Volt némi maradék bolognai ragum, ezért ezzel és némi sajttal töltve palacsintákat sütöttem a nap tiszteletére.

Hozzávalók 4 főre:

Palacsintához:

• 3 nagyobb tojás
• 1 kk só
• 12 púpos ek liszt
• 4,8 dl tej
• 0,5 dl olaj

Töltelékhez:

• 8 púpos ek maradék bolognai ragu
• 5 dkg sajt

Panírozáshoz:

• 10 dkg liszt
• 2 nagyobb tojás
• 10 dkg zsemlemorzsa

A palacsintákhoz a tojásokat egy tálba ütjük, beleszórjuk a sót, habosra keverjük.

Belekanalazzuk a lisztet, majd a tejet fokozatosan adagolva csomómentesre keverjük.

Legvégül beleöntjük az olajat.

A palacsintákat közepes lángon egy nagyobb sütőben kisütjük.

Nekem ebből 8 db nagyobb palacsinta lett.

A kéz melegre hűlt palacsintákat szépen kiterítjük és elosztjuk rajtuk a ragut, amit a palacsinták közepén kicsit elterítünk. Megszórjuk némi reszelt sajttal.

Majd a következő módon formázzuk: a palacsinta két oldalát behajtjuk, és alulról elkezdjük feltekerni, majd egy fogpiszkával megtűzzük.

Előkészítünk 3 tálkát. Az elsőbe töltjük a lisztet, a másodikba a tojásokat kicsit felverjük, a harmadikba öntjük a zsemlemorzsát. A fenti sorrendben a megtűzött palacsintákat bepanírozzuk.

Bő olajat forrósítunk és a palacsintákat pár perc alatt szép barnára sütjük.

Konyhai papírtörlőn hagyjuk a felesleges olajat lecsöpögni.

Melegen, párolt rizzsel kínáljuk. A fogpiszkáról ne felejtsünk el szólni az étkezőknek!

Kelt leveles rudak

Nagyobbik gyermekem nagyon kedveli ezt a fajta ropogós leveles finomságot. Ezért is örültem, mikor Domán Edina receptjére ráleltem az egyik kenyeres csoportban. Neki is láttam és el is készítettem. Nagyon finom és igazán mutatós pékáru lett. Bevallom, hogy született pár részeges darab is, most már tudom, hogy a másfél ujjnyi vastagra elnyújtott tésztát még vékonyabbra érdemes sodorni, ezzel is csökkentve a megdőlés veszélyét.

Hozzávalók 20 db rudacskához:

• 50 dkg liszt
• 2 púpos tk só
• 2 dl víz
• 3 dkg friss élesztő
• 1 tk cukor
• 1 ek étolaj
• 12 dkg tejföl
• 25 dkg margarin a hajtogatáshoz
• 1 tojás sárgája lekenéshez
• 5 dkg sajt a tetejére

Az élesztőt a meleg, de nem forró vízbe morzsoljuk, meghintjük a cukorral és hagyjuk felfutni.

A lisztet egy tálba szitáljuk, hozzáadjuk a sót, a felfutott élesztőt, a tejfölt, az olajat.

Alaposan kidagasztjuk.

Meleg helyen kb. 1 óra alatt a duplájára kelesztjük.

Lisztezett felületen téglalap alakúra elnyújtjuk.

A margarint habosra kavarjuk, majd a felét egy kanál domború oldalával a tésztára kenjük.

A tésztát képzeletben 3 vízszintes sávra osztjuk.

A felső sávot a közepére, lefelé hajtjuk, az alsó sávot alulról felfelé haladva ráhajtjuk.

Az így kapott sáv mindkét végét, balról és jobbról is középre hajtjuk.

Konyharuhával letakarva 20 percet pihentetjük.

Ismét elnyújtjuk és megkenjük a maradék margarinnal.

A fenti hajtogatást megismételjük, megint 20 percet pihentetjük.

Ujjnyi vastagra elnyújtjuk. (A szélét tetszés szerint levághatjuk.)

Egy lisztbe mártott éles késsel rudakat vágunk.

Sütőpapírral bélelt tepsibe fektetjük egymástól kicsit távolabb.

Amíg a sütőt előmelegítjük, kb. 20 percet kel még a tepsiben.

Egy tojás sárgájával lekenjük a tetejét, de ne engedjük a rudak oldalára lecsorogni.

A tetejüket megszórjuk reszelt sajttal.

190 fokon hőlégkeveréssel 25 perc alatt megsütjük.

Rácson hagyjuk kihűlni.

Csirke nugets házilag

Mikor Nea blogján megláttam azokat az étvágygerjesztő kis csirke falatkákat, tudtam, előbb vagy utóbb én is elkészítem. Két bökkenő volt, be kellett szereznem a panko morzsát. Nos, hosszas kutatás után úgy döntöttem, elkészítem magam házilag. Erről ebben a bejegyzésben olvashattok bővebben.
Mikor már ez is meg volt, akkor jött a parmezán sajt, ami még nem járt a konyhámban. Sajnos vidéki boltokban egyáltalán nem, de fővárosi  üzletekben sem mindegyikben lelhető fel. Férjem közreműködésével végül sikerült rátalálni.
Vasárnap ebédre sütöttem meg és Nea mindkét mártogatósával, valamit hullámos sült krumplival kínáltam.
Bevallom, ezelőtt gyorsétteremben ilyet még nem kóstoltam, ezért nincs összehasonlítási alapom, de a végeredmény egy kívül ropogós, a parmezántól egy jellegzetes, számomra semmi más ízzel össze nem hasonlítható, belül puha csirkét takaró finomság lett. Isteni, alig lehet abbahagyni. A mártogatósok tökéletesen illettek hozzá, bár én a ketchupost nem csípősre készítettem, mert azt nem kedveli a család.
Olyan nagy adag lett, hogy végül vacsira is maradt belőle.
Mindenképpen fogom még máskor is sütni, de próbálkozok majd egyéb ízesítéssel is.
Köszönöm szépen Nea a tökéletes receptet!

Hozzávalók 6 főre:

• 1,5 kg csirkemell filé
• 1 csapott kk só
• 1 nagy csipet bors
• 3 nagyobb gerezd fokhagyma
• 2 dl tej

Panírozáshoz:

• 10 dkg liszt
• 3 nagyobb tojás
• 15 dkg panko morzsa
• 5 dkg parmezán sajt
• 1 csapott kk só
• 5-6 ek étolaj

Ketchupos mártogatóhoz:

• 5 ek ketchup
• 2 ek majonéz

Mézes-mustáros mártogatóshoz:

• 3 ek mustár
• 2 ek méz
• 2 ek majonéz

A megtisztított csirkemellet közepes darabokra vágjuk.

Egy tálkába rakjuk, meghintjük sóval, borssal és belezúzzuk a fokhagymát.

Alaposan összeforgatjuk és felöntjük annyi tejjel, hogy ellepje.

Hagyjuk érlelődni pár órát, de még jobb, ha előző este bepácoljuk.

Három tálkát készítünk, az elsőbe a lisztet szórjuk, a másodikban a tojásokat verjük fel kicsit, a harmadikba szórjuk a panko morzsát, a reszelt parmezánt és a sót, amit jól összeforgatunk.

Két nagyobb tepsit kibélelünk sütőpapírral és a papírt lekenjük vékonyan olajjal.

A sütőt előmelegítjük.

A bepácolt csirkéket lecsöpögtetjük, és kicsit leitatjuk róla a tejet.

Megforgatjuk a lisztben, a tojásban és végül a sajtos morzsában.

Az olajos tepsibe fektetjük. Lespricceljük kevéske olajjal.  (Nekem nem volt erre alkalmas konyhai eszközöm, ezért egy szilikon ecsettel kentem le vékonyan.)

Előmelegített sütőben 190 fokon hőlégkeveréssel 25 perc alatt megsütjük.

Amíg sül a husi, a mártogatókat kikeverjük.

Panko morzsa házilag

Már korábban kinéztem egy receptet, aminek az egyik alapanyaga a panko morzsa. Ezelőtt még sohasem hallottam róla. Kiderült, hogy ez egy japán zsemlemorzsa és tulajdonképpen a mi zsemlemorzsánkhoz hasonlít, csak nem olyan apró szemű és egész világos. Egyes fővárosi boltokban beszerezhető, de én nem járok mostanában azon a környéken, ezért kitaláltam, hogy elkészítem házilag. Szinte sohasem vásárolok zsemlemorzsát, hanem a megmaradt kenyeret összevágom, megszárítom, húsdarálón ledarálom, egy tésztaszűrőn átszitálom. Nos, a szűrőn fennmaradt morzsát kiáltottam én ki házi pankonak. Olcsó, egyszerű, most már neki is állhatok a kiszemelt finomságnak :-)