Nagyon örültem és rettenetesen izgatott lettem, mikor a
helyi művelődési ház vezetője felkeresett, hogy lenne-e kedvem az idei szüreti
mulatságra elkészíteni a morzsás almás süteményt, de 125 adagot. Nem is volt
kérdés, hogy belevágok konyhai pályafutásom egyik legnagyobb méretű sütésébe.
Bár korábban készítettem több fogásos ebédet kisebb családi összejövetelekre,
keresztelőre, de ez azért egész más. Természetesen nem egyedül fogtam neki,
hanem Párom segítségével készült el ez a kicsinek nem mondható feladat.
A sütit már sokszor készítettem, a nagyobb család, sőt
Férjem kollégái is kaptak már belőle kóstolót.
Az alapanyagokat megkaptuk, és a szombati napot a sütésre
szántuk.
Legelőször a morzsát állítottuk össze. Ezután következett a
hét adag sütemény tésztájának az elkészítése. Míg én a hozzávalókat mértem ki,
Párom kézzel összedolgozta a tésztát.
Ezután következett a gyümölcs megtisztítása, lereszelése, a
töltelék ízesítése, majd a finomságok összeállítása. A műveleteket egymás
között felosztva, jó párosként összedolgozva végeztük, mintha már ezer éve így
csinálnánk.
Szép sorban sültek ki a morzsával borított almás sütemények,
a vanília és a fahéj illata lengte be az egész lakást.
Amikor kellőképpen kihűltek, egy közepes pogácsa szaggatóval
kör alakú adagokat szaggattunk ki.
A recept nem új, már korábban felkerült a blogra, amit itt megtaláltok.
Nagyon szépen köszönöm Páromnak, hogy mindenben támogatott
és Andinak a bizalmat, hogy így megbízott bennem/bennünk, hogy méltóak vagyunk
ekkora feladat elvégzésére anélkül, hogy korábban kóstolta volna az általam
készített finomságokat.
Remélem, hogy a vendégek, a lovasok és a lovaskocsisok elégedettek lesznek a sütivel és
mindenkinek ízleni fog. Az eső elállt, talán még a nap is kisüt.
A Facebookon is megtaláltok.
